Hermes Agent teszt Fedora 44 alatt: AI-ügynök Linuxra

Az AI már lassan a mindennapjaink része. Ha csak abba gondolsz bele, biztos van egy chatbot, amivel időnként diskurálsz, aztán vagy ad jó választ, vagy nem, de ezt sosem tudhatjuk pontosan előre. Ugyanez igaz például az AI-os képgenerálásra is. Vagy azt kapod, amit szerettél volna, vagy valami totális marhaságot. Utána meg persze vagy happy vagy, vagy szomorú.

Van az a fajta eset is, amikor automatizációra használjuk az AI-t. Felteszed a megfelelő appokat, összekötöd a rendszereddel, megadod neki az utasításokat, és már csinálja is a dolgát. Például kezeli az emailjeidet, válaszol is rájuk és hasonlók. Na, de mi van akkor, ha mondjuk úgy engedünk be egy AI agentet, hogy annak a feladata az operációs rendszerünk felügyelete?

Mondjuk utasítjuk, hogy ellenőrizze, van-e gond a rendszerünkkel, nézze meg, vannak-e frissítések, ellenőrizzen egy szolgáltatást, vagy akár nézzen át bizonyos mappákat. Ennek néztem utána, hogy hogyan is viselkedik egy ilyen AI agent egy Linux rendszeren, nevezetesen Fedora 44 alatt. Röviden leírom, miket tapasztaltam, miket csináltam vele, a végén pedig azt is elmondom, én mire használtam.

Nagyon fontos: nem célom egyetlen AI modell bírálata sem. Nem célom az sem, hogy most megmondjam, melyik agent mire jó vagy sem. Nem célom az sem, hogy úgy írjak valamiről, hogy próbáltam kétszer, és máris AI engineernek hiszem magam. Mert sajnos sokan ezt csinálják. Célom viszont az, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk ezekhez az agentekhez, és a gyakorlatban is megismerjük őket.

Ez nem egy átfogó biztonsági audit vagy teljesítményteszt. Egyszerűen azt néztem meg, hogyan viselkedik nálam néhány hétköznapi Linuxos feladat során. Na, de sokat dumáltam. Nézzük is meg azt a bizonyos agentet, ami nem lesz más, mint a Hermes Agent.

Mi is az a Hermes Agent?

A Hermes Agent egy AI agent, amelyet arra terveztek, hogy ne csak válaszokat adjon a kérdéseidre, hanem különböző eszközök és parancsok segítségével feladatokat is végrehajtson. Ez azért érdekes, mert egy ilyen agent már nem csak beszélget veled. A működésétől és a rendelkezésére álló jogosultságoktól függően képes lehet például információkat lekérni a gépedről, parancsokat használni, fájlokkal dolgozni, alkalmazásokat telepíteni vagy különböző rendszerállapotokat ellenőrizni. Én most nem akartam belőle komplett rendszeradminisztrátort csinálni. Egyszerűen kíváncsi voltam arra, hogy mit kezd egy ilyen agent egy Fedora 44-es Linux rendszerrel. És igen, tud magyarul is, habár olykor kicsit furán fogalmaz.

Az a bizonyos telepítés

Na ez a rész most kicsit szürke zóna lesz, mert nem fogom részletesen leírni, hogyan telepítettem. Bocsi. A hivatalos GitHub oldalukon le van írva ennek minden lépése, ezért a telepítés részleteit inkább ott érdemes megnézni.

Ami viszont nagy segítség lehet, ha már a telepítés előtt regisztrálsz a szükséges szolgáltatásba, mert a használathoz modell és hozzáférés is kelleni fog. A Hermes Agent több platformon is használható, így nem kizárólag Linuxos történetről van szó. Én a saját tesztemet Fedora 44 alatt végeztem. – Már vagy harmadjára írom le a Fedora 44-gyet, no problemo, amigo! – Kell majd egy-két dolgot buherálni, de ez velejárója. A célom itt nem egy teljes telepítési útmutató megírása volt. Inkább az érdekelt, hogy mi történik azután, hogy az agent már működik.

Kezdeti lépések a telepítés után

Elnézést majd az ugrálásért. Úgy értem, én nem követtem instrukciókat, csak ami jött magától, mármint a beállításokra gondolok.

Ahhoz, hogy Hermes életre keljen, kellett a sikeres telepítés, na meg az, hogy a localhost 9119-es portján fusson. Ezután már böngészőből elérhető a dashboard. Számomra kicsit fura volt így elsőre, mintha a 90-es évek valamilyen játékplatformján kalandoztam volna. Persze, egyáltalán nem gáz. Sőt! Amit már most tudok ajánlani neked, az az, hogy menj a „Models” fülre és válassz egy AI modellt.

Én a „Solar Pro 4 Free” változatot használom, mivel ez ingyenes, és ezt választottam a teszthez. A rendelkezésre álló modellek és limitek idővel változhatnak, ezért ezt nem kezelném kőbe vésett listaként. De nincs kőbe vésve az sem, hogy milyen modellt használj. Van pár lehetőség, úgyhogy lehet válogatni. Igazából én itt nem is nagyon állítottam semmit. Csak kiválasztottam a modellt, és szevasz. Ha ezzel megvagy, akkor nyiss egy „Chat” ablakot, és mehet a dumaparti az AI-jal.

Na, de mire is lehet pontosan használni a Hermes Agentet?

Na, itt kezdett igazán érdekessé válni a történet.

Nem akartam szétbarmolni a rendszert csak azért, hogy legyen még húsz képernyőképem arról, hogy mit tud. Inkább néhány olyan feladatot adtam neki, amit egy Linuxos gépen tényleg el tudok képzelni.

Rendszerfrissítés Hermes-módra

Ahogy már a bevezetőben említettem, én Fedora 44 Linux alatt használom ezt a csudát. Elsőként a rendszer frissítése volt a cél. Semmi mást nem mondtam neki, csak azt, hogy:

„Nézd meg, van-e elérhető frissítés a rendszerhez.”

Ezután elkezdte használni a szükséges parancsokat, többek között a `dnf check-update` segítségével ellenőrizte az elérhető frissítéseket. Raktam is róla egy képernyőképet.

És látjátok, milyen fura: hiába kértem meg, nem az van, hogy ő önkényesen majd frissít, hanem leírja, hogy ha frissíteni szeretnéd, akkor használd a megfelelő parancsot. Ez nekem kifejezetten szimpatikus volt. Egy rendszerfrissítés azért nem az a feladat, amit feltétlenül szeretnék úgy rábízni valamire, hogy az csak úgy önállóan elkezdje csinálni. Persze kézzel le is futtattam a frissítést, azt hello. A lényeg viszont az, hogy „ebben a helyzetben nem módosította automatikusan a rendszert”.

Telepítsünk egy GitHub appot

Mivel kíváncsi voltam, hogy ha beadok neki egy linket, az alapján sikeresen fel tudja-e tenni a kívánt appot, így a ConvertX-re esett a választásom.

A ConvertX egy lokálisan futtatható fájlátalakító alkalmazás. Na, de most nem is ez a lényeg, hanem hogy megadtam neki az alkalmazás GitHub-linkjét, majd megkértem, hogy fel tudja-e ezt nekem telepíteni. És láss csodát, szépen feltolta, minden nehézség nélkül. Letöltötte a szükséges fájlokat, elvégezte a telepítéshez szükséges lépéseket, majd jelezte, hogy kész. Szerintem ugyanez lett volna, ha mondjuk csak egy ismertebb alkalmazást kértem volna tőle, de ezt már nem teszteltem le külön, úgyhogy ezt nem is állítanám biztosra.

All right, tehát ez pipa!

Ami nekem itt érdekes volt, hogy nem kellett minden egyes terminálparancsot külön megadnom. Elég volt természetes nyelven elmondanom, mit szeretnék, ő pedig a háttérben elvégezte a szükséges lépéseket.

Nézzünk egy nagyobb falatot: telepítsd az OpenDesignt!

Na, ha már a telepítéseknél tartottam, gondoltam, kicsit emelem a tétet.

A ConvertX után megkértem Hermest, hogy próbáljon meg feltelepíteni egy valamivel összetettebb projektet is: az OpenDesignt. Az OpenDesign egy alternatíva a Claude Designhoz. Őszintén szólva én korábban a Claude Designt sem próbáltam, sőt, nagyon nem is találkoztam vele, de most nem is ez volt a lényeg.

A kérés egyszerű volt: „Telepítsd nekem az OpenDesignt!”. Adtam neki a GitHub-linket, aztán hajrá. Az eleje még teljesen biztatóan indult. Hermes nekiállt a telepítésnek, elkezdte végrehajtani a szükséges lépéseket, én pedig vártam, hogy vajon most is sikerül-e neki. Hát… nem. Egy ponton egy Vela nevű hibára hivatkozva megállt a folyamat. Mondtam neki, hogy próbálja meg megoldani. Írta, hogy mit fog csinálni, én pedig mondtam neki, hogy rendben, csinálja. Aztán újra próbálkozott. Megint. És megint. Végül nagyjából 2–3 óra próbálkozás után úgy döntöttem, hogy ennyi elég lesz, ezt most hagyjuk. Nem sikerült. És szerintem ez legalább annyira fontos része a tesztnek, mint az, amikor valami működik. Nem szeretném ugyanis úgy bemutatni az AI agenteket, mintha minden feladat után csak annyit kellene mondani, hogy „csináld meg”, aztán minden varázsütésre elkészül.

Van, amikor egyszerűen nem sikerül!

Az OpenDesign telepítése nekem sem volt egy különösebben egyszerű feladat, és Hermes sem tudott vele végül megbirkózni. A próbálkozások során ugyan folyamatosan jelezte, hogy mit akar csinálni, de a problémát nem sikerült megoldania. Végül én raktam fel manuálisan. Ehhez készítettem egy saját, angol nyelvű telepítési útmutatót is a GitHubon, amelyben lépésről lépésre leírom, hogyan került fel nálam az OpenDesign.

Fontos: ez nem hivatalos OpenDesign dokumentáció, hanem a saját rendszeremen végzett telepítés alapján készült útmutató. Ha megnézed vagy használod, ennek megfelelően kezeld.

Számomra ez a teszt azért volt érdekes, mert megmutatta az AI agentek másik oldalát is. Egy egyszerűbb feladatnál szépen végigment a folyamaton, egy összetettebb telepítésnél viszont elakadt, és hiába próbálkozott újra meg újra, nem jutott el a megoldásig. És ez teljesen rendben van. Pont ezért tesztelünk. Nem az a cél, hogy mindenáron azt bizonyítsuk, milyen rohadt jó az AI, hanem hogy lássuk, mire képes, hol működik jól, és hol kezd el szenvedni.

 Törölj egy mappát, de most!

Ez volt még egy dolog, amit ki akartam próbálni.

Ugyanis a neten vannak olyan történetek, amelyekben egy AI agent olyan műveletet hajtott végre, aminek elég kellemetlen következménye lett. Ezért is voltam kíváncsi, hogy a Hermes hogyan viszonyul a könyvtár törléséhez.

Létrehoztam egy tesztmappát, majd megkértem, hogy törölje. Amint a képen láthatjátok, „előtte kérdez”, és csak a megerősítés után hajtotta végre a törlést.

Ezután direkt rákérdeztem arra is, hogy milyen mappákhoz fér hozzá, illetve vannak-e olyan könyvtárak, amelyeket nem kezel ugyanúgy. A válaszában különbséget tett a saját felhasználói terület és a rendszermappák között.

„A saját user territory-ben, például a home vagy Downloads környékén másképp kezeli a műveleteket, míg az olyan rendszermappák esetében, mint a `/usr`, `/etc`, `/var` vagy `/opt`, a jogosultságok is korlátozó tényezőt jelentenek.”

Azt is jelezte, hogy root jogosultságot igénylő műveletnél kérdez. Itt viszont fontos egy dolgot tisztázni. Ebből nem az következik , hogy a Hermes minden körülmények között megakadályozza a veszélyes törléseket. Amit én megfigyeltem, az az, hogy ebben a konkrét tesztben megerősítést kért a törlés előtt. Ez számomra pozitív tapasztalat volt, de nem tekinteném ezt önmagában biztonsági garanciának.

Ellenőrizz egy service állapotot!

A következő, amire megkértem, hogy a Cockpit service-t nézze már meg: fut-e, rendben van-e és stb.

Ugye Linux rendszerek alatt gyakran ellenőrizzük azokat a szolgáltatásokat, amik fontosak lehetnek. Na persze, kinek mi a fontos. Szóval megnézettem vele. A Hermes lefuttatta a megfelelő `systemctl` parancsot, és szépen leírta a szolgáltatás állapotát.

És hát hopp! Itt vettem észre, hogy rohadtul nem megy a szolgáltatás. Ezen kicsit meg is lepődtem, mert emlékeim szerint nemrégiben még futott. Hát ezek szerint nem.

Kézzel elindítottam: sudo systemctl start cockpit. Utána már tényleg futott.

Ez egyébként pont egy olyan feladat, amire szerintem van értelme használni egy ilyen agentet. Nem csinált helyettem semmi különlegeset. Csak megnézte azt, amit kértem tőle, és megmutatta az eredményt. És ez fontos különbség. Nem feltétlenül azért hasznos, mert egy Linuxos ember ne tudná ugyanezt egyetlen paranccsal ellenőrizni. Hanem azért, mert én egyszerűen azt mondtam neki: „Nézd meg, működik-e a Cockpit.” A parancsot pedig ő rakta össze hozzá.

Mit nem bíztam rá?

Ez szerintem legalább annyira fontos része a tesztnek, mint az, hogy mit csináltam vele. Nem kértem meg olyan feladatokra, amelyeknél komoly vagy visszafordíthatatlan változás történhetett volna.

Nem kértem például, hogy:

• töröljön partíciókat,
• állítson át hálózati konfigurációkat,
• módosítson fontos rendszerfájlokat,
• töröljön rendszerkönyvtárakat,
• vagy kezdjen el root jogosultsággal összevissza garázdálkodni.

Nem azért, mert nem lettem volna kíváncsi rá. Hanem azért, mert nem akartam szétbarmolni a saját gépemet csak azért, hogy legyen még egy látványos képernyőképem. Na azt azért nem. Egy tesztnek is lehet határa.

És akkor mennyire bíznám rá a gépemet?

Egy AI agentnél már nem csak arról van szó, hogy beírsz valamit egy chatablakba, aztán kapsz rá egy választ. Itt az agent a rendelkezésére álló eszközöktől és jogosultságoktól függően parancsokat futtathat, fájlokkal dolgozhat, és módosításokat is végezhet. Ezért én ezt nem úgy kezelném, mint egy sima chatbotot. Ha tudom, hogy mit akarok tőle, tudom, milyen jogosultságai vannak, és nagyjából azt is értem, hogy mit fog csinálni, akkor oké. Ha viszont csak azért engedem rá a gépre, mert: „Nézzük már meg, mit tud!” akkor azért már más a helyzet. Különösen egy olyan gépen, amin fontos adatok vannak, vagy amit éppen éles környezetben használok. Én ezért az ilyen kísérleteket inkább egy olyan rendszeren csinálnám, amit nem fáj újratelepíteni. És még valami: ne abból indulj ki, hogy azért, mert egy agent egy adott teszt során óvatosan viselkedett, minden helyzetben ugyanígy fog eljárni. Az AI-agentek viselkedése függhet többek között a használt modelltől, a kapott utasítástól, a rendelkezésére álló eszközöktől és a rendszer jogosultságaitól is. Ezért a saját tapasztalatomat nem kezelném általános biztonsági garanciaként.

Mire lehet még jó egy ilyen agent?

Hirtelen ezek jutottak eszembe, amiket még simán meg lehetne vele nézetni:

• felhasználói jogosultságok ellenőrzése,
• rendszerállapot ellenőrzése,
• memória- és CPU-használat vizsgálata,
• szabad tárhely ellenőrzése,
• hardverinformációk lekérése,
• futó szolgáltatások vizsgálata,
• telepített alkalmazások átnézése,
• logok ellenőrzése,
• folyamatok vizsgálata,
• hálózati kapcsolat ellenőrzése.

Ezek közül néhányat simán lehetne még tesztelni. Viszont én itt már megálltam. Nem babrálom a rendszerem csak azért, hogy vagányba elmondhassam: „Na, Hermes-t futtattam, király vagyok, csak épp a rendszer ment a levesbe, de sebaj, kibírja!” Na ezt azért nem.

Nem feltétlenül az a lényeg, hogy az AI „helyettem Linuxozik”. Inkább az, hogy bizonyos ismétlődő ellenőrzéseket vagy feladatokat természetes nyelven is megadhatok neki.

Például:

• „Nézd meg, milyen szolgáltatások futnak.”
• „Van-e valamilyen hiba a rendszer logjaiban?”
• „Mennyi szabad helyem van?”
• „Milyen frissítések érhetők el?”
• „Melyik folyamat fogyasztja a legtöbb memóriát?”
• „Nézd meg, működik-e a Cockpit.”
• „Ellenőrizd a hálózati kapcsolatot.”

Ezek önmagukban nem feltétlenül olyan feladatok, amiket egy Linuxos ember ne tudna két paranccsal megoldani. Pont ez az érdekes. Nem azért lehet hasznos, mert olyat csinál, amit te nem tudsz, hanem azért, mert természetes nyelven is megkérheted valamire.

Ha például tudod, hogy valamit a systemctl, journalctl, dnf vagy más parancs segítségével lehet ellenőrizni, akkor valószínűleg gyorsabban megcsinálod magad. Ha viszont nem emlékszel pontosan a parancsra, vagy több lépésből áll a feladat, egy agent össze tudja rakni neked a szükséges műveleteket. Persze ettől még nem árt tudni, hogy mit készül lefuttatni.

Meglepett a Hermes?

Őszintén? Igen, valamennyire. Kezdetben én is úgy voltam vele: „Egy AI piszkálja a gépem? Hagyjuk már!” Aztán ahogy elkezdtem használni, érdekes volt látni, hogy a természetes nyelven adott utasításokból hogyan jut el konkrét Linuxos műveletekig. A saját Fedora 44-es tesztem során kipróbáltam a frissítések ellenőrzését, egy GitHubról származó alkalmazás telepítését, egy tesztmappa törlését és egy szolgáltatás állapotának ellenőrzését.

Ezeknél többnyire azt tapasztaltam, amit vártam. A frissítés ellenőrzésénél megmutatta, mi érhető el, a Cockpit esetében ellenőrizte a szolgáltatást, a tesztmappa törlésénél pedig megerősítést kért. A ConvertX telepítését pedig szépen végigvitte.

Ami nekem ebből leginkább lejött, hogy nem az a legérdekesebb, hogy az agent ismeri-e a Linux-parancsokat. Hanem az, hogy nem feltétlenül kell tudnom minden egyes parancs pontos szintaxisát. Elég lehet természetes nyelven elmondanom, hogy mit szeretnék.

Aztán jött az OpenDesign. Ott már nem ment ilyen simán a történet. Megadtam neki a GitHub-linket, megkértem, hogy telepítse, és az elején úgy tűnt, rendben halad a folyamat. Aztán egy Vela hibánál megállt. Próbálkozott tovább. Megmondta, mit szeretne csinálni, én pedig engedtem neki, hogy folytassa. Újra próbálkozott, aztán megint. Végül nagyjából 2–3 óra után azt mondtam, hogy jó, ezt most hagyjuk. Nem sikerült. És őszintén szólva szerintem ez legalább annyira fontos tapasztalat, mint amikor valami működik.

Nem szeretném ugyanis úgy bemutatni az AI agenteket, mintha minden feladat után csak hátra kellene dőlni, mert majd az AI mindent megold. Egy egyszerűbb, jól körülhatárolható feladatnál a Hermes nálam szépen teljesített, egy összetettebb telepítésnél viszont elakadt, és a többszöri próbálkozás ellenére sem jutott el a megoldásig.

Nálam ez történt. És szerintem pont ezért érdekes egy ilyen teszt. Nem az a cél, hogy bebizonyítsuk, milyen rohadt jó az AI, hanem hogy lássuk azt is, hol működik jól, és hol kezd el szenvedni.

Nem állítom, hogy ettől a Hermes Agent biztonságos, és azt sem, hogy minden környezetben ugyanígy fog viselkedni. Egy AI agentnél továbbra is fontos tudni, milyen jogosultságokkal rendelkezik, mit akar végrehajtani, és milyen következménye lehet annak. Ezért én nem úgy tekintek rá, mint egy digitális rendszergazdára, akinek csak oda kell dobni a gépet. Inkább, mint egy Linuxos segítőtársként.

Ha valamit gyorsan le szeretnék kérdezni, ellenőrizni szeretnék egy szolgáltatást, meg akarom nézni, mi zabálja a memóriát, vagy egyszerűen nem emlékszem egy adott Linux-parancsra, akkor szerintem van értelme használni.

Amit viszont továbbra sem csinálnék, az az, hogy egy fontos, éles rendszeren teljes jogosultságot adok neki, majd annyit mondok: „Na, nézd át a gépet, aztán csinálj, amit jónak látsz.” Az már egy teljesen más történet. Ez nem benchmark volt, és nem is teljes körű biztonsági teszt. Egyszerűen kíváncsi voltam, mi történik, ha egy AI agentet beengedek egy Linux rendszerbe, és megkérem néhány „hétköznapi” feladat elvégzésére.

A válasz röviden: érdekes. Fogom még használni? Igen. Csak azért is. De azért maradjon nálam a kontroll.

Gyakran Ismételt Kérdések

Ingyenes a Hermes Agent?

A Hermes Agent használatának feltételei és a rendelkezésre álló modellek, illetve szolgáltatások változhatnak. A teszt során egy ingyenesen elérhető modellváltozatot használtam.

Kell hozzá programozni tudni?

A teszt során chatfelületen, természetes nyelven adtam neki utasításokat. A Linux-parancsok ismerete ettől függetlenül hasznos lehet, különösen akkor, ha ellenőrizni szeretnéd, hogy pontosan mit készül futtatni.

Tud magyarul?

Igen, a teszt során magyarul kommunikáltam vele. A megfogalmazása néha furcsa volt, de az utasításaimat általában megértette.

Biztonságos?

A saját tesztjeim alapján ezt nem lehet általánosan kijelenteni. Nálam bizonyos műveleteknél megerősítést kért, de ez önmagában nem jelent biztonsági garanciát.

Ha egy AI agent hozzáférést kap a rendszeredhez, érdemes a jogosultságait és az általa végrehajtott műveleteket is figyelemmel kísérni.

Milyen rendszeren teszteltem?

A tesztet Fedora 44 alatt végeztem.

Kapcsolódó cikkek

👉 Noi – több AI modell egyetlen központi felületen

Ha pedig a különböző AI modellekről szeretnétek többet megtudni, ajánlom Pintér Zsolt YouTube-videóit is. Rengeteg érdekes dolgot találhattok a modellekről és az AI világáról. 👉 Pintér Zsolt YouTube-csatornája